minek lába van nem áll meg többé
lengve lobogva lóg
minek karja van nem nyújtja többé
húsból valók
mind a bércek
húsfalók
és csont lidércek
előbújunk végül némán
lila ködből ‑ mint a vénám ‑
lila színű mocsár felett
olyan szürkén ahogy alatt
nem is haladt el is maradt
lila színű mocsár felett
megannyi rím kettérepedt
olyanná mint amilyenné
lábatlanná megtörötté
nem áll többé
házat verünk
lába nem lesz
csak szekerünk
