Ne félj! Szerzek majd drótot, lakatot,
megfoltozgatjuk szépen, csendesen.
Rózsa illata mossa a habot,
így libbenünk az ágyba, kedvesem.
Vernyákol a Macska, ölti karmait:
rózsaillatú koponyák dalát.
Kénköves csontokkal Isten ajkain
- mint koromszín Pegazus - nyargal át.
Most angyalokat látsz és hunyt derűt,
szemedbe zárt, leoltott lámpafényt.
Megfoltozgatjuk vidám-keserűn
a húsból sarjadt, véres veteményt.
Macskaéneket, kénköves szagot,
ne félj, szerzek majd drótot, lakatot!
