Vér-agy gát

Már rég nem jártam itthon,    a szék lepelfedett,

csak szétdobált ruhánk az,     mi pormacskát etet.

Plüssöm kivájt szemű szörny,      díványom pénzt nem ér,

elnyúlok rajta, bőröm        csupasz és csontfehér.

Ólomkatona őrköd        egy magnós rádión,

zöld lávalámpafényben        ülőkém, ágyikóm.

Árnyékaink remegnek,         de nincs veszély, habár

a karfa megsebezhet,        szálkák, élet-halál.

Bőröd műtéthez zsibbad, végigjárom
jégkockát szorító lábujjközökkel,
körmöm éle felszánt, falvakat telepít.
Ritkán lakott húsparcellákra lépek,
az utcakép elviselhet még pár térdnyomot,
lámpaoszlopok szőrként hullámzanak,
a kövek köldökpuhák, de rugalmasak is.
Belenyúlok a fantáziámba,
ujjam hegyéről barnás szöszöket
nem bírok levakarni, viszem tovább,
stigma nő a pamutbolyhaidból.

Ördögszekérré göngyölt, csonk hajak,
a férfiköldök titkos, lezárt zóna,
zátony, sötét erdő, Bermuda-háromszög.
Huszonéve tévelygő lények jeleznek,
kihaltnak vélt állatfajok, bélbeszéd útján.

Pár versem a Tiszatáj online felületén:

Ájtatos

Műst meg! és teremtős

A kései biológusverzió

Szerzőtárs: Szabó Anikó

verse1:

Zúzunk a sejtmembránban,
fehérjetetramer
közli, transzport nem várhat,
pmf, menni kell.
Az anyag nem diffúz-
ibilis, membránút
az egy nagyon aktív szitu,
az egy nagyon aktív szitu.

bridge:

Csak akkor nyílik ki, ha úgy van,
feszültséget mérj Voltban,
Nem adható meg Joule-ban,
mert neki bejön ez az ion
és a sok nátriumpumpa,
inaktivációs
részecske bele lesz majd dugva.

refrén 2X:

Zsírsavlánc, ou, szia, helló!
Álljunk össze, hé, diacilglicerol!
Foszfolipáz, lipidrandigurum,
vár a retikulum,
na vár a retikulum.

verze2:

Csatornák rég lezárva,
a membrán rigid lett,
foszfatidil-flippázom
helyet ad szerinnek,
az aktin szétdobálva,
rendeznék, hiába,
teljesül a kettős hártya
apoptózis álma.

bridge

refrén

rap:

Ligáz ha felbukkan,
egy kis hélix a sorban
proteaszómával koccan,
nyakában ubikinonnal.
Sejt-H-A-L-Á-L,
a kromatidapár nem vált el,
ám az élet csak úgy lesz jó,
ha programozott és nincs feszkó.

Két rándulás között
mi tartja össze a buszokat,
Ikarusz csuklósbuszokat,
a csukló vaskorlátait,
testrészt, eltörött kezet?
Két rándulás között
csavarok fémben, csavarok semmi,
egyszer kiforognak, egyszer kiengednek,
késés, forgalmi akadály leszünk,
csúszófejünk oldalra bicsaklik,
az áramszedő hörögve lezuhan,
trolijárat páros szerveként
megadja magát.

A salgótarjáni üveggyár bontása

(Úgy éreztem, Varró Dániel Badar állathatározója megkövetel tőlem egy átiratot.)

Badar mémhatározó

Szép állat a pedomedve,
gyerekekre vár epedve,
feléd szalad, jó a kedve,
szép állat a pedomedve.

Szép állat a grumpy cat,
Halálcsillag-párti lett,
cirógatják Darth sithek,
szép állat a grumpy cat.

Szép állat az angry bird,
ép lába nincs, sem kitört.
Dani döntse el, mitől
szép állat az angry bird!

Szép állat az amazing horse,
megrökönyít egy nénit torz,
rózsaszín szerv, s csak ennyit szólsz:
szép állat az amazing horse.

Szép állat a zöld szar,
kigúnyoltad őt, szal
hamikázik, fölfal,
szép állat a zöld szar.

Szép állat a csillámfaszláma,
nehézsúlyú szivárványt játszva
perverz hangon füledbe nyáááázza:
szép állat a csillámfaszláma.

kókuszízű ananász,
olvastam, hogy feltaláltak,
néhány ausztrál tudós,
biológus-társaságtag.

lesz itt pénz meg lombikok,
hiába ház, perzsaszőnyeg,
iható tudománnyal
kell imponálni a nőknek,
más majd meggyógyítja a rákot.

hát kifőztek valamit,
látták, te vagy a tégelyben:
gyümölcs piña colada,
kiméra-lényed véletlen,
és kókusz az identitása,

ők viszont a lányokat szeretik.

húsodra jeget daráltam,
te vagy a párlat a pohárban,
négy cent fehér rum, ennyi.
te vagy az ananász,
aki kókusz szeretne lenni.

A vers hátteréről:

Kókuszízű ananászt dolgoztak ki Ausztráliában

Valaki friss vért locsol a hóra,
elcsúszik, leönti magát.
A nyaki artériák egyikének átvágásával,
tenyérnyire a szegytől – mutatja a böllér,
majd orjára, karajra, abálni, nagy szelet,
jól beleválasztottál, nyúlánk, szigorú,
sápadt, ez az arc megfelelő lesz.
Járomívek és állgödör között
szájszerv, finom bemetszés.

Valaki hermetikus ösztönökbe zárt,
most lányhajával bélelt kabátot viselsz,
szeretők bőrét húztad koponyádra,
kik hetykén szétdobált karokkal
emberi testet szavaztak neked.

Mielőtt az én vacsorámba is
bénító konkolyt hintenél,
nőstény sálként megszállom válladat,
cipzárba akadok, nem tudsz levakarni,
utcán, házban szólongatni foglak:

                                Hé, ájtatos!

Utánunk néznek, hogy miféle név,
de én szaporán ismételgetem,
így leszel egyre ártalmatlanabb,
hízelgek, becukrozlak.

Negatív angyal

- alkalmi vers, tíz perc alatt, tíz megadott szó felhasználásával -

Te vagy az androfóbiám,
félek,
félek,
félek tőled,
s hiába feszül szét mellkasom,
te vagy tüdőm kollapszushajlama is.
Te vagy az ellenem.
Sínekre kötözöd, megbilincseled,
sínekre láncolod bálnatestemet.
Jön a vonat - kamehameha.
Szivárványt és vért fogok hányni,
kipukkadok, mint egy luftballon,
összebarmolom az ablakokat,
nem tartanak össze, csak bőröm kollagénrostjai,
mert a kollagén rugalmas.
Vállamba ég a melltartópánt,
nyakam hosszú zsiráfnyak lesz.

(a megadott szavak: androfóbia, kollapszushajlam, bilincs, bálna, 

szivárvány, kamehameha, luftballon, ablak, kollagén, zsiráf)

hűtőtorony
bunker
munkáslakások
kísértetjárta hússzagú üzem
nem kellettünk többé
fűrésszel láncos rönkfogókkal
elkezdődött bordáink kitermelése

sötét lett a gyár
eddig nekünk adták a boldogságukat
belénk izzadták rozsda megette
szovjet tervgazdálkodás keretében
halhatatlanítás mindenfajta fémmel

korrodálódott erős testemet
most rakják le a gépek szemetét
háztartási és ipari hulladékok
közös halomban orvosi
acél ezüst amalgám
zuhanygégecső kúszik a torkomon
alatta vasbetonhegyek
különféle huzalok belek
egy döglött állat

hengert forgatunk a magma helyén
míg mindebből valami organikus
míg mindebből valami megölhetetlen
míg mindebből valami nem ötvöződik

A fotó ezúttal is saját. Helyszín: Miskolc, Vasgyár. Üresen álló, hatalmas épületek, romok, fémek kétszáz hektáron. XXI. század, vajon mit kezdesz vele?

Jah, igen, másik versem a témáról:

http://veragygat.blog.hu/2012/08/24/muts_meg

Végezetül pedig egy véletlenül talált, zseniális videó:

kerestem hidat nagyon fájt
az égre néztem nagyon fájt
szerettem élni nagyon fájt
egyszer elestem nagyon fájt
a lábam húztam nagyon fájt
meggyógyultam nagyon fájt

aztán a padló nyögött belém
tapsolt replikázott
fel akarta dobni a talpam
és én tíz körömmel
mintha a plafonba
olyan súlya volt
a vízcsövön keresztül
kaparni karmolászni
éjjeleken

megijedt tőlem az árnyék nem találtam
meglesték a szememet nem találtam
sem a sötétet sem a fényt nem találtam
ha elvették nem találtam
ha visszaadták nem találtam
kerestem hidat nem találtam

nyújtózkodok
hová menni szeretnék
tenyerem vitorláját arra tartom
szél vagy testemhez érő
félek ha irányban maradnál
kézfejemen ketté nem szakadnál
eltörnének az ujjaim

feszes gerinccel táncol
sárkány kartonpapírból
mindent zsákba tesz begyűr
a reluxát is keresztbehajtja
összepakol
nyújtózkodik
nem bírsz felemelni
nem bírsz velem

Bükk Nagymező. Lepkék egértetemen szívogatnak.

a mosoly rács
a fogak fehér rácsa
márványlemezekkel vértezett erőd
radioaktív fogalom
tejopálból van
átengedi és visszaveri a fényt
lélekpolírozó

a mosoly rács
membránrendszer két bolygó között
a szemekbe mászik
hogy közelebb legyen az éghez ‑
rázni kell
a képébe nevetni
ennél komám nem jutsz magasabbra -
ha magasabbra jut
kapaszkodni kell
beleforrni abba a nyeregbe

leesel és iszapnak tartanak
szétfolyt üstökösnek
olyan anyagnak amely nem bírja a hőt

Ajtó mögé zárva nitropenta, álmok
járólapok között tágítják a rést,
rutinmérésekre jellemző hatásfok,
mégis paraffinba ágyaztam, hogy értsd:

Furcsa szerzet. Képes-e a kórtan
kimutatni mint élt, merre és mikor?
Fakó könyvet, szemem felnyitottam:
tunica fibrosa, polus anterior,

lapozgattam a rétegeket.
Az Üvegtesten innen át kellett vágni,
a szemlencse kemény, rostok közt remeg,
földrésznek egészen parányi.

fontosabbnak lenni
véres fehér farkasok módján
asztalba ütött kislábujjak módján
beterjesztem puritán igényem

Takaróba bújt veszedelmes orkán,
suhan körbe a hétéves gyerekkedv,
forgó levelek csúsznak le a torkán,
villámló lába átléphet feletted.

A katonát – rikkant – tőrrel sebezték,
jajgató nagymama rossz térdére dől.
Minden kísérlet hasztalan nevetség,
odébb hessintik a tévékép elől.

Egy szikla éle morzsolja tejfogát,
hajhullámon kócos tengeri szél zöng,
sötét szemében a pezsgő karbonát
és sirályokból fújt sok színes léggömb.

Játék hajótörés, bősz vitorláshad,
díványt csáklyázó kalózok csatáznak.

kézről kézre jársz,
összelopott kicsi lény,
fültágítód egy rozsdás patent,
húzhatsz cipzárt a szádra,
sorakoznak már tefal pontjaid,
biztos helyen, szíved fölött őrzöd a fekete matricát.

de mondat mondolatba vész.
nem szokták kikotorni a medret.
bokor végződik és ott kezdődik el.
szívószállal isznak agyvelőt.
a fehérodvú fák.
a fák odva lélekfehér.
nincsen szemük, nincsenek ujjaik.
fekvő testek víz alatt.
komposztált és visszaforgatott.
pici, fehér, halott szavak.

Kispolgári provincián,
hógömbben sereg indián,
sátrazgatni akart, de itt
foglyom lesz, ki a kertbe nyit,
kőbálvány, maja műremek,
sziklával bekerítelek.

tél volt, fekete
zsákokból evett, egyik éjjel
megették a zsákok.

nem táj
csak ami volt maradt minden így
hegyek völgyek – a ráncaim vidéke
egy névtelen kutya lecincálta az élő madár csontjáról a húst
én köptem a lábad elé ezeket az arcokat
összeragadtak a tollaik
egyetlen masszává lettek
alaktalanná
még néhány autó elrobog és vége
szétporlad
beomlik a gerincalagút
nem jutok haza

pusztán stílusgyakorlat
hiszen megfogom az asztalom sarkát
az utolsó pillanatban visszarántom magam
majd újabb lényeket hordok a másik világból
köveket gazokat két sáros kezemben
megszidsz érte
kisgyerek vagyok
kiárad belőlem
az étel
a sör
a vízelvezető árok tele lesz a maradványaimmal
ágyba fektetsz
csecsemő vagyok
valamennyi arcom rád tekint
csontjaim elengedik egymást
kimásznak az ízületi tokból
védj meg

régebben féltem a szavaktól
régebben egy szótól is sírni tudtam
most barátaimként játszok velük
mert a sírástól félek

ha késen még nem is
láttam már halált
remegő nyelű kiskanalakban
ahogy a villa az asztalba szúrt
ahogy megterítettek

vendégségbe nem járunk
vendégeket nem várunk ­‑
mint egy színi tanoda 
olyan volt az egész 
maskarába bújtam
lebűvészkedtem az abroszt
a könnycseppeket
a szemek fenn maradtak
az idő elgurult
kiesett a kezemből
nem próbáltam utána kapni
elfolyt a víz
szétmarta a padlót
a macska felnyavintott
és letépte rólad a ruhát

sokat nevettem
ezen az életen
eltört
elhajítottam
szakadt vándor
kizártam belőlünk
az ajkadon dobolt
a körmömet rágta
néha szemlencse akadt a fogába
öreg rocker
visszatapsoltuk
visszaköltözött

hogy melyikünk fattya
menekülnek a rímek a sortól
kergetik egymást a zöld rét sarjai
kergetem magam
tebenned is űzött vad vagyok
egy végtelenség-fordulás után
a hátam érem
beléharapok
mint sosem-volt-cafat
elvérzik valaki
rózsaszín vízben 
piranhák
leszünk 
fehér egerek