Vér-agy gát

tél volt, fekete zsákokból evett, egyik éjjel megették a zsákok.

  nem táj csak ami volt maradt minden így hegyek völgyek – a ráncaim vidéke egy névtelen kutya lecincálta az élő madár csontjáról a húst én köptem a lábad elé ezeket az arcokat összeragadtak a tollaik egyetlen masszává lettek alaktalanná még néhány autó elrobog és vége…

  régebben féltem a szavaktólrégebben egy szótól is sírni tudtammost barátaimként játszok velükmert a sírástól félek ha késen még nem isláttam már haláltremegő nyelű kiskanalakbanahogy a villa az asztalba szúrtahogy megterítettek vendégségbe nem járunkvendégeket nem…

 Figyeld a hangot! Tövénél ragadd a szót!A falra írt sorok verslábait!Az inakon hegedülj! Morfint a halottnak!Összevarrni többé nem lehet.Leheletfinoman, lehengerlően hiába-rímeket!Aki így mekeg, annak azt! Ha neki az,ami nekünk vigasz!Feje alá párnát, nyaka köré hurkot,s…

Szerettem volna elkaparni.Szeretted volna kikotorni.Összefogtunk hát a földhordás ügyén.  

Ez egy vers.

  Fekete a hó. Varjak. Gyújts lámpást nekik! Cigarettával vésem a neved. A csillagok összekaristolják. Hová tart a füst? ISmereTlEN

 minek lába van nem áll meg többélengve lobogva lógminek karja van nem nyújtja többéhúsból valókmind a bércekhúsfalókés csont lidércekelőbújunk végül némánlila ködből ‑ mint a vénám ‑lila színű mocsár felettolyan szürkén ahogy alattnem is haladt el is…

 hányszor mondtam magamnakhányszor kiabáltamordítottam‑ cilinder kopogott –nem szabad arra menninem szabad arra menninem szabad arra lépéseket tennifelmásznifelnézni az égrehóesésbenmegforogegészen pontosan kilencven fokban a Hold a fényezek a pasztellszínek mindig…

  amikor megnyílt a föld,rád gondoltam,rád, aki szerteszakadsza hétvégi kocsma után,gondoltam még a magas C-re is,amikor kiguggoltak az ablakokaz ablakréseken.  

 tudod,az a vers nem azt jelentette…kerek-perec macskakaparásélénk fürge színek vannakfelveszem a szebbik csizmámberúgom a kiskaputösszezártad magadat velemegykor köd volt a gödör aljánállatfigurákat eregettünkfüstöt és békétde Básztet kapaszkodottott ül a garázs…

Mindig szerettemvolna ha, de te mindigúgy akartad, hogy.

Vastag szalonnák,sült kolbász: egyszer élünk...aztán gurulunk.

 Fellegek, angyalok, ívek,hólti fehérek a rímek.Dalra ha kelne csak egy bárd!Lépteden áll meg az en garde.Múzsa, kezembe a lantot!Zengnek az ősi harangok,kondul a völgy, a kanális,égi, de néha banális.Végre, Apollo, a pátosztársul a hű muzsikához.Ajkamon isteni fény ül,zord…

 Ne félj! Szerzek majd drótot, lakatot,megfoltozgatjuk szépen, csendesen.Rózsa illata mossa a habot,így libbenünk az ágyba, kedvesem.Vernyákol a Macska, ölti karmait:rózsaillatú koponyák dalát.Kénköves csontokkal Isten ajkain- mint koromszín Pegazus - nyargal át.Most angyalokat…